A fenti kijelentést igen gyakran hallják a szülők – pedagógustól, pszichológustól, fejlesztőtől, vagy más szakembertől, megfelelő, célzott vizsgálat nélkül, csupán benyomás, esetleg egy találkozás alapján.
Pedig ez a fajta „megnyugtatás” valójában nagyon káros lehet.
Amikor egy gyermek viselkedése, kommunikációja vagy érzékelése miatt felmerül az autizmus gyanú, azt nagyon komolyan kell venni. Ez segélykérés: a szülő próbálja megérteni, miért működik másképp a gyermeke, és hogyan segíthetne rajta.
Ha ilyenkor valaki – anélkül, hogy célzott, körültekintő, diagnosztikai vizsgálatot végezne – és hozzá nem értő módon elutasítja vagy lesöpri a gyanút, azzal elzárja az utat a megértés elöl, így az elfogadás folyamata még hosszabb lesz, mint alapjáraton, ami egyébkéntsem rövid. Így a támogatás keresése is elmarad, ami az érintett és a környezete életminőségét nagymértkben károstíhatja.
A „szerintem nem autista, csak okos/szégyenlős/akaratos/ADHD-s megjegyzés:
- elbizonytalanítja a szülőt,
- késlelteti a megfelelő vizsgálatot és támogatást,
- és azt üzeni: „a megérzésed, megfigyelésed nem számít” és aki vizsgálta, bár van erre jogosítványa, mégsem tudja, hogy mik is a tünetek, amik alapján fennállhat, vagy nem ez az állapot
Mindig a szülő megfigyelése a legfontosabb kiindulópont. Erre jönnek a célzott klinikai vizsgálatok, szakorvosi vizsgálat, stb., további fontos rész a pedagógiai megfigyelés tapasztalatai, közösségben.
Egy jól felkészült szakember soha nem cáfol meg gyanút pusztán érzésre – hanem elmagyarázza, milyen vizsgálat javasolt, és hová érdemes fordulni.
Az autizmus nem ítélet, hanem magyarázat, mindenki megérdemli, hogy megértsék, miért olyan, amilyen.