Egy óvodai nap sok kisgyerek számára fárasztó, de az autista, ADHD-s vagy más neurodivergens gyerekek számára különösen sok energiát igényel. Az ingerek, szabályok, társas helyzetek és a folyamatos alkalmazkodás után természetes, hogy otthon már biztonságra, pihenésre és „leengedésre” van szükség. Ez nem lustaság vagy „rosszalkodás”, hanem a test és az idegrendszer természetes igénye.
Mi segíthet?
- Adjunk teret a pihenésnek: ovi után nem mindig megy rögtön a közös játék. Engedjük meg a gyermeknek, hogy a saját módján kapcsolódjon ki: lehet ez kanapén fekvés, csendes nézelődés, hintázás, vagy akár a kedvenc mesefigura újra és újra megnézése.
- Egy puha, párnákkal, takaróval, esetleg kedvenc plüssökkel berendezett sarok csodát tehet. Ez az a hely, ahol nem kell megfelelni, nem kell beszélni, hanem lehet „csak” lenni.
- Sok neurodivergens gyerek szeret pl. gyurmázni, homokozni, pacsálni, hintázni, pörgetős játékkal játszani, vagy súlyozott takaró alá bújni.
- Jó érzés a különleges érdeklődési körrel való foglalkozás: dínók, autók sorba pakolgatása. Ez nem „bezárkózás”, hanem „A” feltöltődés. Kontroll, öröm, biztonság, egy „átdolgozott” nap után.
- Ilyenkor jó, ha a szülő a közelben van, de nem irányít. Például együtt lehetünk a nappaliban: a gyerek játszik, a szülő olvas, vagy főz, eközben a gyerek érezheti, hogy a biztonságot nyújtó felnőtt ott van mellette.
- Az ovi után a legtöbb gyereknek kell arra idő, hogy újra kapcsolódni tudjon. Hagyjuk, hogy saját ritmusában térjen vissza a közös beszélgetéshez vagy játékhoz.
- Az otthoni pihenés nem időpazarlás, hanem alapvető szükséglet. Ha megengedjük a gyereknek, hogy a maga módján töltődjön, akkor az idegrendszerét a biztonságérzetét és a kapcsolatunkat is erősítjük.
Ha a délutáni és esti rutint fotókkal is megjelenítjük, az külön ajándék a neurodivergens gyermek számára. Ne feledjük, hogy ennek használata és elfogadása nem megy egyik pillanatról a másikra és mivel változás – ha eddig nem használtuk – előfordulhat, hogy ellenkezést vált ki.
